Szerző: Betty

  • Prunus domestica ‘Haroma’ – Gyümölcs fajták leírással

    Haroma szilva (Latin név: Prunus domestica ‘Haroma’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása

    Fényigény: Napra
    Vízigény: Közepesen vízigényes
    Várható magasság: 4-6 m
    Várható szélesség: 3-4 m
    USDA télállósági zóna: 5
    Téli lombtartás: Lombhullató
    Virágzási idő: Tavasz
    Gyümölcs érési idő: IX.e.
    Termékenyülési viszony: Öntermékeny
    Lombszín: Zöld
    Különleges tavaszi lombszín: Nem
    Szép őszi lombszín: Nem
    Talajigény (pH): Nincs határozott talaj-pH igénye

    Fajta-leírás: Kis vagy közepes méretűre nevelhető fa; a 4–6 méteres végső magasság az alanytól, a termőhelytől és a koronaalakítástól is függ. A telepítési helyet a későbbi koronamérettel együtt tervezzük meg. Kérge sötét színű, virágai fehérek, áprilisban nyílnak. Levelei tojásdadok, hegyes csúcsúak, csipkés-fűrészes szélűek. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Középkései érésű fajta, gyümölcsei augusztus végén- szeptember elején szedhetők. Termése középnagy, hosszúkás ovális alakú, héja hamvas sötétkék. Húsa jellegzetes aranysárga, kemény, igen lédús, harmonikusan édes-savas, kiváló aromájú, könnyen elválik a magjától. Jól tárolható, friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas. A szilva himlővírussal, moníliával és a levéllikasztó gombával szemben toleráns. Fényigényes gyümölcsfa, amely könnyen nevelhető. Vízigényt tekintve közepes, fiatal korban és tartós szárazság esetén célszerű öntözni. A tápanyag-utánpótlást a talaj ellátottsága és a fa növekedése alapján tervezzük. A kiegyensúlyozott ellátásra törekedjünk; a túlzott trágyázás nem jelent automatikusan nagyobb vagy jobb minőségű termést. A fiatal fák koronáját tavasszal alakítsuk, a termő fák fenntartó, ritkító metszését lehetőleg nyáron, száraz időben végezzük. Ezzel szellős, könnyen szüretelhető koronát tarthatunk fenn. Öntermékeny fajta, de pollenadókkal társítva jobb kötődés és magasabb hozam érhető el. Pollenadóként a ‘Hanka’, a ‘Hanita’, a ‘Jojo’, a ‘Katinka’ vagy a ‘Presenta’ jöhet szóba, ha virágzásuk helyben is átfed. A jobb kötődéshez a rovarok aktivitása és a virágzáskori időjárás is hozzájárul. Az érett szilvákat kíméletesen szedjük; a tárolásra szánt gyümölcs legyen ép, egészséges és a felhasználáshoz megfelelő érettségű.

  • Pyrus communis ‘Kétszertermő’ – Gyümölcs fajták leírással

    Kétszertermő körte (Latin név: Pyrus communis ‘Kétszertermő’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása

    Fényigény: Napra
    Vízigény: Vízigényes
    Várható magasság: 8+ m
    Várható szélesség: 2-3 m
    USDA télállósági zóna: 4
    Téli lombtartás: Lombhullató
    Virágzási idő: Tavasz
    Gyümölcs érési idő: VIII.e.
    Termékenyülési viszony: Öntermékeny
    Lombszín: Zöld
    Különleges tavaszi lombszín: Nem
    Szép őszi lombszín: Igen
    Talajigény (pH): Mészkerülő

    Fajta-leírás: Magasra növő gyümölcsfa, amely a 4-8 méteres magasságot is el tudja érni, de metszéssel kordában tartható. Kérge sötétszürke színű, barázdált. Levelei tojásdadok, fényes sötétzöldek, elliptikusak, kihegyesedők. Virágai ötszirmúak, melyek kevéssel lombfakadás előtt nyílnak. Azon felül, hogy gyümölcstermő növény, egyben dísznövényként is ideális. Ősszel lombjának színeződése az élénk sárgán és a piroson keresztül a rozsdavörösig terjed. Ismeretlen eredetű, régi fajta, melynek különlegessége, hogy egy évben kétszer terem. Nyári termését kedvező évjáratban őszi másodtermés követheti, de ennek mennyisége és beérése bizonytalanabb; rendszerint a nyári gyümölcsök jobb minőségűek. Gyümölcse kicsi, héja sima, citromsárga színű, húsa fehér, sárgásfehér. Puha, olvadó, lédús, édes ízű. Friss fogyasztásra alkalmas. A Kétszertermő körte napos, meleg fekvést igényel. Vízigénye elég nagy, egyenletes vízelosztás fontos a számára, különösen a termés fejlődése idején. Jó vízáteresztő, humuszban gazdag, laza szerkezetű talaj szükséges a számára. Meszes közegben az alany tűrőképességét is mérlegeljük; a túlzott mésztartalom tápanyagfelvételi gondot okozhat. A tartós szárazság a gyümölcs kövecsességét és egyéb minőségi jellemzőit is kedvezőtlenül alakíthatja. Öntermékeny fajta.

  • Prunus armeniaca ‘Gönci Magyar Kajszi’ – Gyümölcs fajták leírással

    Gönci Magyar Kajszi kajszi (Latin név: Prunus armeniaca ‘Gönci Magyar Kajszi’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása

    Fényigény: Napra
    Vízigény: Közepesen vízigényes
    Várható magasság: 4-6 m
    Várható szélesség: 2-3 m
    USDA télállósági zóna: 5
    Téli lombtartás: Lombhullató
    Virágzási idő: Tavasz
    Gyümölcs érési idő: VII.k.
    Termékenyülési viszony: Öntermékeny
    Lombszín: Zöld
    Különleges tavaszi lombszín: Nem
    Szép őszi lombszín: Nem
    Talajigény (pH): Mésztűrő

    Fajta-leírás: A Gönci Magyar Kajszi lombhullató gyümölcsfa, szélesedő, szabálytalanul kerekded koronával; rendszeres termését a gondosan megválasztott termőhely és a megfelelő ápolás segíti. Kérge barnásszürke, eleinte vörösbarna és sima, fehéres paraszemölcsökkel tarkított, később repedezetté, durván pikkelyessé válik. Vesszői pirosak, fényes, sima felületűek, rügyalapjai vastagok. Rügyei viszonylag aprók, kúposak, hegyesek. Spirálisan szórt állású levelei hosszú piros nyelűek, a levéllemez széles tojásdad vagy kerekded, csúcsa kihegyezett, válla kerek vagy kissé szíves, széle aprón fűrészes, hossza 5 és 10 cm között változik. A levél színi oldala közép zöld, fonáka kissé világosabb, mindkét oldalon csupasz. A frissen kihajtó levelek pirosas színűek. Virágai a lombfakadás előtt, kora tavasszal jelennek meg. Ötös felépítésű, ülő virágain a piros csésze és a fehér párta jól elkülönül; fehér porzószálainak végén sárga portokok láthatók. Magháza felső állású, de a vacok nem nőtt hozzá, hanem kehely alakú vacokcsövet alkot, melynek benső falán mézfejtő található. Egy termőlevélből kialakuló csonthéjas termése tompán szív alakú, gömbölyű vagy kissé lapított, héja finoman szőrös, narancssárga, gyakran több-kevesebb piros folttal, pettyekkel. Húsa lédús, édes, jellegzetesen aromás, világosbarna csontárja sima felületű, mindössze a hasi varrat mentén húzódik rajta 2-3 barázda. Magja lapos, csepp alakú. A kajszit a friss felhasználáson kívül számos tartósított formában fogyasztják: többek között aszalvány, lekvár, befőtt, rostos ital és pálinka is készül belőle. A ‘Gönci Magyar Kajszi’ korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Gyümölcse középnagy, gömbölyded, kissé lapított tompa kúp alakú. Napos, meleg fekvést válasszunk számára, a tavaszi fagyzugokat kerülve. Az öntermékenység előnye akkor érvényesülhet, ha a virágok nem károsodnak jelentősen a korai lehűlésekben. A kajszi a kissé meszes, levegős talajokon fejlődik a legjobban. Enyhén savanyú vagy semleges talajon is eredményesen termeszthető; az erősen savanyú és a levegőtlen, pangó vizes talajokat kerüljük. A kajszibarack hő- és fényigényes növény. A már megtelepedett fa átmeneti szárazságot elviselhet, de a termés fejlődése idején is szükség lehet vízpótlásra. A talaj nedvességét és a csapadékot együtt értékeljük, különösen fiatal korban és nagy termésterhelésnél; a pangó vizet továbbra is kerülni kell. Öntermékeny fajta.

  • Prunus vulgaris ‘Baby Sour Cherry’ – Gyümölcs fajták leírással

    Baby Sour Cherry meggy (Latin név: Prunus vulgaris ‘Baby Sour Cherry’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása

    Fényigény: Napra
    Vízigény: Közepesen vízigényes
    Várható magasság: 1-1.5 m
    Várható szélesség: 1-1.5 m
    USDA télállósági zóna: 3
    Téli lombtartás: Lombhullató
    Virágzási idő: Tavasz
    Gyümölcs érési idő: VI.k.
    Termékenyülési viszony: Öntermékeny
    Lombszín: Zöld
    Különleges tavaszi lombszín: Nem
    Szép őszi lombszín: Nem
    Talajigény (pH): Nincs határozott talaj-pH igénye

    Fajta-leírás: A ‘Baby Sour Cherry’ kis termetű, törpe meggy, hozzávetőleg 1–1,5 méteres magassággal. Kisebb kertben is elfér, és elegendően nagy edényben nevelhető; cserepes tartásnál azonban a vízellátásra és a gyökerek számára rendelkezésre álló helyre külön figyelmet kell fordítani. Kérge sötétszürke színű, vesszői idősebb korban lecsüngenek. Spirálisan szórt állású levelei visszás hosszúkás tojásdadok, csúcsuk hegyes, válluk ék alakú, szélük recézett. Fehér virágai csomókban nyílnak, a lombfakadás körüli időszakban; a pontos időpontot a tavasz időjárása is befolyásolja. Rendszeresen és bőven termő fajta. Termése külső színe piros, húsa szintén. Lédús, kemény húsú, édes-savanykás ízű meggy. Friss fogyasztásra kiváló. Talajban nem válogatós gyümölcs fajta. Laza szerkezetű, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű talajon fejlődik szépen. Fényigénye elég nagy, napos helyre ültetve termései lédúsabbak és ízletesebbek. A nyári hőséget jól viseli. Vízigénye közepes, száraz, csapadékszegény tavasz esetén öntözni kell, hogy a termések jobban fejlődjenek. Aszályos nyáron a fiatal növényeket rendszeresen kell öntözni. Öntermékeny fajta.

  • Prunus armeniaca ‘Bulida’ – Gyümölcs fajták leírással

    Bulida kajszi (Latin név: Prunus armeniaca ‘Bulida’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása

    Fényigény: Napra
    Vízigény: Közepesen vízigényes
    Várható magasság: 3-4 m
    Várható szélesség: 2-3 m
    USDA télállósági zóna: 5
    Téli lombtartás: Lombhullató
    Virágzási idő: Tavasz
    Gyümölcs érési idő: VI.v.
    Termékenyülési viszony: Öntermékeny
    Lombszín: Zöld
    Különleges tavaszi lombszín: Nem
    Szép őszi lombszín: Nem
    Talajigény (pH): Mésztűrő

    Fajta-leírás: A Bulida lombhullató kajszifajta, amelynek koronája széles, kerekded formát ölthet; a tényleges faméretet az alany, a termőhely és a nevelés együttesen alakítja. Kérge barnásszürke, eleinte vörösbarna és sima, fehéres paraszemölcsökkel tarkított, később repedezetté, durván pikkelyessé válik. Vesszői pirosak, fényes, sima felületűek, rügyalapjai vastagok. Rügyei viszonylag aprók, kúposak, hegyesek. Spirálisan szórt állású levelei hosszú piros nyelűek, a levéllemez széles tojásdad vagy kerekded, csúcsa kihegyezett, válla kerek vagy kissé szíves, széle aprón fűrészes, hossza 5 és 10 cm között változik. A levél színi oldala közép zöld, fonáka kissé világosabb, mindkét oldalon csupasz. A frissen kihajtó levelek pirosas színűek. Virágai a lombfakadás előtt, kora tavasszal jelennek meg. Ötös felépítésű, ülő virágain a piros csésze és a fehér párta jól elkülönül; fehér porzószálainak végén sárga portokok láthatók. Magháza felső állású, de a vacok nem nőtt hozzá, hanem kehely alakú vacokcsövet alkot, melynek benső falán mézfejtő található. Egy termőlevélből kialakuló csonthéjas termése tompán szív alakú, gömbölyű vagy kissé lapított, héja finoman szőrös, narancssárga, gyakran több-kevesebb piros folttal, pettyekkel. Húsa lédús, édes, jellegzetesen aromás, világosbarna csontárja sima felületű, mindössze a hasi varrat mentén húzódik rajta 2-3 barázda. Magja lapos, csepp alakú. A kajszit a friss felhasználáson kívül számos tartósított formában fogyasztják: többek között aszalvány, lekvár, befőtt, rostos ital és pálinka is készül belőle. A ‘Bulida’ spanyol nemesítésű fajta, melynek termése nagy és lédús. Valamivel alacsonyabbra nő mint a többi kajszibarack fajta. Spanyol eredete mellett is a helyi viszonyok döntik el a termesztés sikerét. Meleg, napos, fagyzugoktól mentes helyre ültessük, ahol a korai virágzás kevésbé veszélyeztetett. A kajszi a kissé meszes, levegős talajokon fejlődik a legjobban. Enyhén savanyú vagy semleges talajon is eredményesen termeszthető; az erősen savanyú és a levegőtlen, pangó vizes talajokat kerüljük. A kajszibarack hő- és fényigényes növény. Nagy, lédús termésének kialakulásához a vízellátásnak is illeszkednie kell a fa igényeihez. Hosszabb száraz időszakban és a begyökeresedés idején szükség lehet öntözésre; a kijuttatott víz mennyiségét a talajhoz és az időjáráshoz igazítsuk. Öntermékeny fajta.

  • Ribes rubrum ‘Rolan’ – Gyümölcs fajták leírással

    Rolan piros ribiszke (Latin név: Ribes rubrum ‘Rolan’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása

    Fényigény: Napra vagy félárnyékba
    Vízigény: Közepesen vízigényes
    Várható magasság: 1-1.5 m
    Várható szélesség: 1-1.5 m
    USDA télállósági zóna: 5
    Téli lombtartás: Lombhullató
    Virágzási idő: Tavasz
    Gyümölcs érési idő: VI.v.
    Termékenyülési viszony: Öntermékeny
    Lombszín: Zöld
    Különleges tavaszi lombszín: Nem
    Szép őszi lombszín: Nem
    Talajigény (pH): Semleges/Enyhén savanyú talajt igényel

    Fajta-leírás: A ‘Rolan’ piros ribiszke (Ribes rubrum) holland nemesítésű fajta, a ‘Jonkheer van Tets’ és a ‘Rosetta’ keresztezéséből. Középerős–erős növekedésű, kissé szélesedő bokrot alkot. Hosszú fürtjein nagy, középpiros, aromásan savanykás bogyók fejlődnek, amelyek könnyen szedhetők. Termése frissen, desszertekben, gyümölcsléként, szörpként és ribiszkezselének egyaránt felhasználható. A szüretet az egyenletesen beszíneződött, telt bogyókhoz igazítsuk, és lehetőleg egész fürtöket vágjunk le. A fajta érési időszaka a termőhelytől függően a nyár elejére vagy közepére eshet. Öntermékeny ribiszke, így egyetlen fajta ültetésével is teremhet, de a virágokat látogató rovarok a kötődésben fontos szerepet játszanak. Napos vagy világos félárnyékos helyre, szerves anyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajba ültessük. Száraz időben, különösen friss telepítésnél és a bogyók növekedésekor öntözzük, a pangó vizet kerüljük. Szabadon álló bokorként és támrendszer mellett nevelt sövényként vagy kordonként is használható. Metszésénél őrizzük meg az idősebb fás részeken kialakuló rövid termőrészeket, és csak a szükséges mértékben ritkítsunk, illetve újítsunk. A piros ribiszke termőfelépítése eltér a fekete ribiszkéétől, ezért a metszést ehhez igazítsuk. A gyümölcsöt kedvelő madarak ellen éréskor megfelelően kifeszített hálóval védekezhetünk. A sértetlen bogyók fagyasztásra és gyors feldolgozásra is alkalmasak.