Bulida kajszi (Latin név: Prunus armeniaca ‘Bulida’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása
Fényigény: Napra
Vízigény: Közepesen vízigényes
Várható magasság: 3-4 m
Várható szélesség: 2-3 m
USDA télállósági zóna: 5
Téli lombtartás: Lombhullató
Virágzási idő: Tavasz
Gyümölcs érési idő: VI.v.
Termékenyülési viszony: Öntermékeny
Lombszín: Zöld
Különleges tavaszi lombszín: Nem
Szép őszi lombszín: Nem
Talajigény (pH): Mésztűrő
Fajta-leírás: A Bulida lombhullató kajszifajta, amelynek koronája széles, kerekded formát ölthet; a tényleges faméretet az alany, a termőhely és a nevelés együttesen alakítja. Kérge barnásszürke, eleinte vörösbarna és sima, fehéres paraszemölcsökkel tarkított, később repedezetté, durván pikkelyessé válik. Vesszői pirosak, fényes, sima felületűek, rügyalapjai vastagok. Rügyei viszonylag aprók, kúposak, hegyesek. Spirálisan szórt állású levelei hosszú piros nyelűek, a levéllemez széles tojásdad vagy kerekded, csúcsa kihegyezett, válla kerek vagy kissé szíves, széle aprón fűrészes, hossza 5 és 10 cm között változik. A levél színi oldala közép zöld, fonáka kissé világosabb, mindkét oldalon csupasz. A frissen kihajtó levelek pirosas színűek. Virágai a lombfakadás előtt, kora tavasszal jelennek meg. Ötös felépítésű, ülő virágain a piros csésze és a fehér párta jól elkülönül; fehér porzószálainak végén sárga portokok láthatók. Magháza felső állású, de a vacok nem nőtt hozzá, hanem kehely alakú vacokcsövet alkot, melynek benső falán mézfejtő található. Egy termőlevélből kialakuló csonthéjas termése tompán szív alakú, gömbölyű vagy kissé lapított, héja finoman szőrös, narancssárga, gyakran több-kevesebb piros folttal, pettyekkel. Húsa lédús, édes, jellegzetesen aromás, világosbarna csontárja sima felületű, mindössze a hasi varrat mentén húzódik rajta 2-3 barázda. Magja lapos, csepp alakú. A kajszit a friss felhasználáson kívül számos tartósított formában fogyasztják: többek között aszalvány, lekvár, befőtt, rostos ital és pálinka is készül belőle. A ‘Bulida’ spanyol nemesítésű fajta, melynek termése nagy és lédús. Valamivel alacsonyabbra nő mint a többi kajszibarack fajta. Spanyol eredete mellett is a helyi viszonyok döntik el a termesztés sikerét. Meleg, napos, fagyzugoktól mentes helyre ültessük, ahol a korai virágzás kevésbé veszélyeztetett. A kajszi a kissé meszes, levegős talajokon fejlődik a legjobban. Enyhén savanyú vagy semleges talajon is eredményesen termeszthető; az erősen savanyú és a levegőtlen, pangó vizes talajokat kerüljük. A kajszibarack hő- és fényigényes növény. Nagy, lédús termésének kialakulásához a vízellátásnak is illeszkednie kell a fa igényeihez. Hosszabb száraz időszakban és a begyökeresedés idején szükség lehet öntözésre; a kijuttatott víz mennyiségét a talajhoz és az időjáráshoz igazítsuk. Öntermékeny fajta.
Vélemény, hozzászólás?