Gönci Magyar Kajszi kajszi (Latin név: Prunus armeniaca ‘Gönci Magyar Kajszi’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása
Fényigény: Napra
Vízigény: Közepesen vízigényes
Várható magasság: 4-6 m
Várható szélesség: 2-3 m
USDA télállósági zóna: 5
Téli lombtartás: Lombhullató
Virágzási idő: Tavasz
Gyümölcs érési idő: VII.k.
Termékenyülési viszony: Öntermékeny
Lombszín: Zöld
Különleges tavaszi lombszín: Nem
Szép őszi lombszín: Nem
Talajigény (pH): Mésztűrő
Fajta-leírás: A Gönci Magyar Kajszi lombhullató gyümölcsfa, szélesedő, szabálytalanul kerekded koronával; rendszeres termését a gondosan megválasztott termőhely és a megfelelő ápolás segíti. Kérge barnásszürke, eleinte vörösbarna és sima, fehéres paraszemölcsökkel tarkított, később repedezetté, durván pikkelyessé válik. Vesszői pirosak, fényes, sima felületűek, rügyalapjai vastagok. Rügyei viszonylag aprók, kúposak, hegyesek. Spirálisan szórt állású levelei hosszú piros nyelűek, a levéllemez széles tojásdad vagy kerekded, csúcsa kihegyezett, válla kerek vagy kissé szíves, széle aprón fűrészes, hossza 5 és 10 cm között változik. A levél színi oldala közép zöld, fonáka kissé világosabb, mindkét oldalon csupasz. A frissen kihajtó levelek pirosas színűek. Virágai a lombfakadás előtt, kora tavasszal jelennek meg. Ötös felépítésű, ülő virágain a piros csésze és a fehér párta jól elkülönül; fehér porzószálainak végén sárga portokok láthatók. Magháza felső állású, de a vacok nem nőtt hozzá, hanem kehely alakú vacokcsövet alkot, melynek benső falán mézfejtő található. Egy termőlevélből kialakuló csonthéjas termése tompán szív alakú, gömbölyű vagy kissé lapított, héja finoman szőrös, narancssárga, gyakran több-kevesebb piros folttal, pettyekkel. Húsa lédús, édes, jellegzetesen aromás, világosbarna csontárja sima felületű, mindössze a hasi varrat mentén húzódik rajta 2-3 barázda. Magja lapos, csepp alakú. A kajszit a friss felhasználáson kívül számos tartósított formában fogyasztják: többek között aszalvány, lekvár, befőtt, rostos ital és pálinka is készül belőle. A ‘Gönci Magyar Kajszi’ korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Gyümölcse középnagy, gömbölyded, kissé lapított tompa kúp alakú. Napos, meleg fekvést válasszunk számára, a tavaszi fagyzugokat kerülve. Az öntermékenység előnye akkor érvényesülhet, ha a virágok nem károsodnak jelentősen a korai lehűlésekben. A kajszi a kissé meszes, levegős talajokon fejlődik a legjobban. Enyhén savanyú vagy semleges talajon is eredményesen termeszthető; az erősen savanyú és a levegőtlen, pangó vizes talajokat kerüljük. A kajszibarack hő- és fényigényes növény. A már megtelepedett fa átmeneti szárazságot elviselhet, de a termés fejlődése idején is szükség lehet vízpótlásra. A talaj nedvességét és a csapadékot együtt értékeljük, különösen fiatal korban és nagy termésterhelésnél; a pangó vizet továbbra is kerülni kell. Öntermékeny fajta.
Vélemény, hozzászólás?