Prunus armeniaca ‘Bayoto’ – Gyümölcs fajták leírással

Written by

in

Bayoto kajszi (Latin név: Prunus armeniaca ‘Bayoto’) gyümölcs fajta tulajdonságai, leírása

Fényigény: Napra
Vízigény: Közepesen vízigényes
Várható magasság: 6-8 m
Várható szélesség: 2-3 m
USDA télállósági zóna: 5
Téli lombtartás: Lombhullató
Virágzási idő: Tavasz
Gyümölcs érési idő: VIII.k.
Termékenyülési viszony: Öntermékeny
Lombszín: Zöld
Különleges tavaszi lombszín: Nem
Szép őszi lombszín: Nem
Talajigény (pH): Mésztűrő

Fajta-leírás: A Bayoto néven szereplő kajszi lombhullató gyümölcsfa, amely széles, kerekded koronát nevelhet; a végleges méretet az alany és a koronaalakítás is módosítja. Kérge barnásszürke, eleinte vörösbarna és sima, fehéres paraszemölcsökkel tarkított, később repedezetté, durván pikkelyessé válik. Vesszői pirosak, fényes, sima felületűek, rügyalapjai vastagok. Rügyei viszonylag aprók, kúposak, hegyesek. Spirálisan szórt állású levelei hosszú piros nyelűek, a levéllemez széles tojásdad vagy kerekded, csúcsa kihegyezett, válla kerek vagy kissé szíves, széle aprón fűrészes, hossza 5 és 10 cm között változik. A levél színi oldala közép zöld, fonáka kissé világosabb, mindkét oldalon csupasz. A frissen kihajtó levelek pirosas színűek. Virágai a lombfakadás előtt, kora tavasszal jelennek meg. Ötös felépítésű, ülő virágain a piros csésze és a fehér párta jól elkülönül; fehér porzószálainak végén sárga portokok láthatók. Magháza felső állású, de a vacok nem nőtt hozzá, hanem kehely alakú vacokcsövet alkot, melynek benső falán mézfejtő található. Egy termőlevélből kialakuló csonthéjas termése tompán szív alakú, gömbölyű vagy kissé lapított, héja finoman szőrös, narancssárga, gyakran több-kevesebb piros folttal, pettyekkel. Húsa lédús, édes, jellegzetesen aromás, világosbarna csontárja sima felületű, mindössze a hasi varrat mentén húzódik rajta 2-3 barázda. Magja lapos, csepp alakú. A kajszit a friss felhasználáson kívül számos tartósított formában fogyasztják: többek között aszalvány, lekvár, befőtt, rostos ital és pálinka is készül belőle. A kajszinak meleg, napos fekvést keressünk, és a helyi tavaszi fagyveszélyt is vegyük számításba. A szőlő jelenléte önmagában nem biztosítja a kajszi rendszeres termését. A kajszi a kissé meszes, levegős talajokon fejlődik a legjobban. Enyhén savanyú vagy semleges talajon is eredményesen termeszthető; az erősen savanyú és a levegőtlen, pangó vizes talajokat kerüljük. A kajszibarack hő- és fényigényes növény. A megtelepedett fa szárazságtűrése függ a talajtól és a gyökérzettől, ezért öntözés nélkül nem mindenütt várható megfelelő termés. A fiatal növény és a fejlődő gyümölcs vízigényét kísérjük figyelemmel, a pótlást pedig a csapadék és a talaj alapján végezzük.

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.